AKTUÁLIS KUTATÁSOK


KAJSZIBARACK NEMESÍTÉS

 

A kajszibarack nemesítés az 1950-es évek elején kezdődött el Nyujtó Ferenc vezetésével. E munkában később jó segítőtársa lett Banai Benőné dr. genetikus szakmérnök. Napjainkban dr. Kerek Mária Magdolna és dr. Erdős Zoltán irányítja e témát.

A nemesítés módjai a következők voltak:

  1. Klónszelekció. ( 1950-es évektől )
  2. Tájfajták szelektálása ( 1950-es évektől )
  3. Keresztezéses nemesítés ( 1966-tól )
  4. Külföldi fajták honosítása ( 1960-tól )

Az első fajtagyüjteményt már 1954-ben eltelepítettük, de a fajták, klónok begyűjtése továbbfolyt, s ezekből 1963-ig mintegy félezer került Ceglédre.

Klónszelekciónk eredménye a Magyar kajszi C.235 és a Rózsakajszi C.1406; a tájfajták szelektálásának pedig a Ceglédi bíborkajszi, Ceglédi óriás, Mandulakajszi, Kécskei rózsa, Ceglédi hajnalpír lett. ( Az utóbbi két fajtát az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet törölte az elismert fajták közül. Ez a tény is indokolja a nemesítés folytatását.)

A keresztezéses nemesítésben célunk volt: viszonylagos fagytűrés, későbbi virágzás, későbbi érés, nagyobb gyümölcs, korai termőre fordulás, a sharka vírus-tolerancia elérése.

A közel 300 kombinációból származó mintegy 3000 F 1 utódot 1972-től kezdtük kiültetni. Az 1980-as években még csaknem 30 F 2 kajszihibridet állítottunk elő.

Több éves munkánk eredményeként állami elismerést kapott a Ceglédi arany, a Ceglédi kedves és a Ceglédi Piroska.

A honosítással hazánkba került mintegy 300 fajtából jelenleg több mint 170-et vizsgálunk, amely 16 országból származik. Ezek közül államilag elismert lett a francia Bergeron, az Afganisztánból eredő Roxana fajtát pedig 2 éve jelentettük be minősítésre.

Tapasztalataink szerint főként a külföldi, ritkábban a hibrid fajták esetében nagyon fontos az alannyal való összeférhetőség, valamint az életképesség.

Minősített fajtáinkkal, fajtajelöltjeinkkel 5 hetes kajsziszezont tudunk biztosítani.

A hungaricumnak tartott kajszibarackkal az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után is lehetőségünk nyílik a nyugat-európai piacokon megjelenni. Ezt - a már minősített fajtáink mellett - a következő fajtajelöltekkel, fajtákkal gondoljuk elérni, amelyek vagy önálló fajtaként, vagy nemesítési alapanyagként nyújtanak erre biztosítékot:
H-I. 4/25, H-I. 9/49, H-II. 16/1, H-II. 19/39, H-II. 25/62, H-II. 25/65, H-II. 45/46, H-II. 45/52, Harcot, Roxana, Sun Glo, Szkopszka Krupna, Veecot.

A kajszibarack azon gyümölcsfajok közé tartozik, amelyek fajtáinak nemesítése és annak támogatása kiemelt jelentőségű.
Így minden reményünk megvan arra, hogy a közel 50 éve elkezdett munkát a kis és nagy termesztők bel- és külföldi piaci igényeinek kielégítésére tovább folytathatjuk.

Dr. Kerek Mária Magdolna

 


 

SZILVA FAJTAKUTATÁS

 

A szilvafajták honosítása, tájfajtáinak szelekciója az Intézet alapításától kutatási téma Cegléden. Az első fajtagyűjteményt Nyujtó Ferenc létesítette munkatársaival. A 60-as évek legelején dr.Tóth Elek irányításával sok Besztercei szilva klónt gyűjtöttek be, ezeket külföldi származású fajtákkal és klónokkal gazdagították. Kezdetben Csöbönyei István, majd dr.Tóth Elek volt a szilva fajtakutatás témavezetője, tőle dr.Erdős Zoltán vette át a feladatot, s csak az utóbbi 2 évben irányítja e témát dr.Surányi Dezső.

Az országos termésmennyiségre vonatkozó adatok alapján a szilva valóban kiemelkedő szerepet tölt be a gyümölcstermesztésünkben.

7 államilag minősített áru és választékbővítő fajtakerült Ceglédről a termesztésbe az elmúlt évtizedekben.

Mind a magyar tradíciók, mind a mostani fajtahasználat a hagyományos kék , domestica-jellegű szilvafajták dominanciáját jelzi, noha akadtak ( ringlók és mirabellák) és akadnak (japán szilvák) ígéretesnek látszó próbálkozások. A "nagy áttörés" ezideig nem történt meg.

A hazai szilvatermesztés számtalan gonddal küzd, amelyekből kiemelendő a szűk fajtaválaszték, az egysíkú alanyhasználat, az elmaradt termesztéstechnikai fejlesztések, a telepítők hiányos fajtaismerete, a betakarítási és értékesítési gondok. A legfőbb kérdés a sharka vírus okozta károk mérséklése. E területen is elkezdődtek már a kutatások Cegléden. A sharka vírus terjedését okozó vektorok szempontjából fontos ismerni a vegetatív szervek morfológiai-anatómiai sajátosságait. Szükséges az alanyfajták biológiai jellemzőinek és tősarjadzási hajlamának tisztázása, mivel ezek a gazdanövény fogékonyságára nézve hasznos adatokat szolgáltatnak.

A jelen szilvatermesztésünk meghatározott szerepet tölt be magyar táplálkozáskultúránkban (lekvár, íz, ivólé, pálinka, aszalvány) és a kereskedelemben.

Célszerű figyelembe venni, hogy nálunk "általában" nem öntözik a szilvát, viszont a mélyebb fekvésű területek bevonása a telepítésekbe, a sharka visszaszorítása érdekében is jelentős felismerés lehet.

Mintegy kéthónapos érési idényben a többféle küllemű és termesztési célú szilvafajták honosítása, előállítása és szelekciója jelentős segítsége lesz szilvatermesztésünknek.

Dr. Erdős Zoltán
Dr. Surányi Dezső

 


 

ALANYKUTATÁS

 

1950 - 1951 telén kerültek eltelepítésre Cegléden az első alany-nemes kombinációk Nyujtó Ferenc irányításával, Probocskai Endre tervei alapján.

Az alanykutatás témafelelőse 1988-ig Nyujtó Ferenc volt, ezt követően dr. Erdős Zoltán vette át a téma irányítását.

Alanykutató munkánk elsősorban a generatív (magról szaporított) alanyok szelekciójára irányult, és a következő 11 fajra terjedt ki: kökényszilva, mandula, mandulabarack, meggy, mirobalán, sajmeggy, tengeribarack, vadalma, vadcseresznye, vadkörte, vadőszibarack.

Alanyfajták nemesítésé nél alapvető célkitűzésünk a jó összeférhetőség a nemes fajtákkal, a hosszú élettartam, az egyöntetű állomány, a betegségekkel szembeni tolerancia és az ökológiai alkalmazkodó képesség. A több évtizedes kutatómunka eredményeként részesültek állami elismerésben azok az alanyfajták, amelyek ma meghatározó jelentőségűek Magyarországon a szaporításban:

  • kajszibarackok részére C.1300, C.1301, C.1650, C.1652 tengeribarack (1993),
  • kajszibarackok és szilvák részére: C.162, C.359, C.679 mirobalán (1994),
  • szilvák részére: C.174/sz. mirobalán (1994),
  • meggyek és cseresznyék részére: CEMA, CEMANY sajmeggy (1998),
  • őszibarackok részére: CEPE őszibarack (1998).

A vírusmentes szaporítóanyag előállítás igen fontossá vált az utóbbi évtizedekben, miután a vírusbetegségek jelentik napjainkban az élővilág legsúlyosabb kórtani problémáit. A gyümölcstermesztésre az egyes vírusok döntő befolyást gyakorolhatnak és igen súlyos gazdasági károkat okozhatnak. A csonthéjas gyümölcsűek legfőbb vírus károsítója a szilvahimlő vírus, közismert nevén sharka vírus, tudományos nevén Plum pox vírus. A vírusok gyors terjedése szükségessé tette a törzsültetvények szigorú virológiai tesztelését. Az Európai Unió országaiba csak vírusmentes szaporítóanyag szállítható. Versenyképességünk megteremtése, illetve megőrzése érdekében fontos, hogy a vírusmentesség kritériuma a hazai szaporítóanyag termesztésben is minél előbb teljes körű legyen.

1972-ben létrehoztuk, majd 1990-től tovább fejlesztettük a vírusmentes központi alanymagtermő törzsgyümölcsöst a faiskolák jó minőségű szaporítóanyagának biztosítására.

Alanyfajtáink a hazai faiskolákon kívül Európa számos országában hasznosításra kerültek, de az Amerikai Egyesült Államok, Chile és Kína területén is folyamatban van kipróbálásuk.

Dr. Erdős Zoltán




A lap 0.0087 másodperc alatt készült el. | Copyright 2017 Ceglédinfo, design by © Ceglédinfo
| A látogatók száma 2013.07.01-től összesen: 664351 | Ebben a hónapban: 11074 | Ma: 35 | jelenleg: 8 | Statisztika |